Ma reggel ismét kerékpárt szereltem, pontosabban a bal pedálomat, mert kilazult benne a stift, ami a tengelyhez szorítja. A kilazulás oka, hogy tegnap este, mikor jöttem haza, már zárva volt a kastélykert kapuja, én meg nem akartam nagyot kerülni, így (mivel láttam pár helybelit, aki szintén okosan megoldotta a problémát) a kapu melletti alacsony (50cm) kerítésen átdobtam a bicajt a mögötte levő árokba, majd én is utána ugrottam és hipp-hopp szabad voltam. Úgy látszik, a bicikli nem szereti a tornagyakorlatokat, mire hazaértem vele, kiengedett az a fránya stift. Reggel nekiálltam megszerelni, hamar rájöttem, hogy működik, kiütöttem, majd újra be és miután megszorult, kombinált fogóval ráhúztam a záró anyát. Az épp arra járó házmester látta, hogy szerelek, megkérdezte, tud-e segíteni, így kértem tőle egy tízes kulcsot. Ezzel aztán izomból elkezdtem ráhúzni az anyát, aminek az lett a vége, hogy a menetes szár elszakadt. Jött Herr Görnhardt, mutatom neki, mi a helyzet, dünnyög, csóválja a fejét, mondom, h megyek, veszek egy ilyen alkatrészt. Erre tök rendes volt, mondta, h menjek vele, van egy raktár, ahol a régi bringákat tartják, hátha találunk alkatrészt. Tényleg legalább 30-40 régi, gondolom az előző lakók által itt hagyott mindenféle kerékpár volt bent. Viszonylag hamar találtunk egyet, amit megbontottunk, így sikerült pótolni a stiftet. Nagyon örülök, hogy ilyen segítőkész házmesterünk van.
A bicajszerelés után felhívott tesóm, hogy megvan a konyhai mérleg, amit tegnap rendelt nekem az ebay-en, utaljam át az árát (már régóta gondolkoztam rajta, hogy kéne egy mérleg, mert nem mindig jó szemre kimérni a hozzávalókat és tegnap este a neten nézelődve találtam egy szimpatikust, ami végül postaköltséggel együtt 8,99€-ért az enyém lett. Az átutalás után neki álltam vajas pogácsát sütni (a recept Bereczkétől van), mert ma este pizzázunk a baráti társasággal (persze azt is én sütöm) és szerettem volna valami sütit vinni. Ez az első pogácsám, ahhoz képest szerintem nem lett rossz, csak ez első adagot valamivel tovább sütöttem a kelleténél, nem égett meg, de az alja és a teteje kicsit ropogós. Mialatt az első kisült, a második adag szépen megkelt a tepsiben, jobban oda is figyeltem rá, így szebbek lettek. Hálám jeléül vittem pár pogácsát a házmesternek, meglepődött, de örült neki. Eddig ennyi történt ma, kettőre megyek a nyelvtanfolyamra, utána bevásárolunk estére és elmegyünk Mertin kolijába, mert ott lesz a vacsora. Úgy néz ki, ma megfürdetem a bicajt, mert esik az eső, de nincs kedvem villamosozni, meg mivel ernyőm nincs, simán elázok gyalog is, mire kiérek a megállóba. Remélem, azért estére eláll.
