erasmus karlsruhe

Ide is eljutottunk. Az utolsó napomat töltöm Karlsruheban, holnap reggel jönnek apáék és indulunk haza. A kiköltözéssel kapcsolatos papírmunkát Tim végz el hétfőn. Ma reggelre kitakarítottam (ahol kellett, kifestettem) a szobámat, illetve az egész WG-t is ki kellett takarítanom, úgyhogy most csillog-villog minden. Ha nem lannék droid, most azt írnám, hogy kavarognak bennem az érzések, pedig nem is. Mindössza hajt a kötelességtudat, hogy minden rendben menjen a hazaúttal kapcsolatban, majd otthon rádöbbenek, hogy már nem vagyok itt. Úgy érzem, most még simán tudnék maradni 1-2 szemesztert, megszerettem és megszoktam a várost, a környező embereket. Igazából nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz itt, de az volt. Este még elugrok a HaDiKo-ba, ott lezs az utolsó közös vacsim, ami elvileg nekem búcsúparty. Tök furcsa lesz itthagyni a megszokott arcokat, persze ez nem új, öt hónapja meg titeket hagytalak ott... Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem lehetek egyszerre két helyen. Na nem depizek tovább, elvégre holnap INDULOK HAZA! Ide meg legelább egyszer még eljövök, meglátogatom a barátaimat.

Pénteken nekilendültem a beadásnak, keddre be kellett fejezni a szimbiózis kapcsán született tervemet, ebben Szutyok volt segítségemre, ezúttal is köszönöm neki. Az elején még kézzel akartam végigrajzolni, ez vasárnap délutánra dőlt meg, amikor is nekiálltam gépen feldobni, jó döntésnek bizonyult, mert változott még a terv és kézzel mindent újrarajzolni kicsit nehézkes lett volna. Szóval vasárnapról hétfőre 3 órát aludtam, hétfőről keddre egyet sem, bent voltunk a suliba, éjjel is a műtermünkben maketteztünk, de jó hangulatba telt az idő, voltunk vacsizni a közeli döneresnél, meg éjfél körül kiugrottunk még kólát venni.

Kedd reggel hazaugrottam, befejezni és lapra rendezni a rajzokat , összefutottam Timmel, akit megkértem, főzzön nekem egy bivalyerős kávét. Főzött, kb 11 től pörögtem, mint a gép, hiába, így jár, aki nem kávézik, mondjuk legalább így volt értelme meg hatása is. Este 8 körül ürült ki belőlem. A védésre amúgy mindenki tök hulla volt, a professzorunk meg elég agresszív, az első három embert kegyetlenül osztotta, én voltam a negyedik, hála Istennek, velem kedves volt és jót beszélgettünk a tervről (Andris elmondása szerint totál fel voltam pörögve a kávétól, sokat és gyorsan beszéltem). A végeredmény egy kettes ( az otthon négyesnek felel meg), nagyon örülök neki és hálás vagyok érte Istennek, az elején voltak kétségeim, hogy be tudom-e fejezni.

Szerda délelőtt megjöttek Petiék, tegnap voltunk Stuttgartba, ma este meg grillezünk a szokásos csapattal, de erről majd máskor írok.

Éjjeli képek a makettomról

last man standing... (kedd reggel)

és aki nem kávézott...

Andris és Marcin prezentációja

Monica prezentálja művét, övé lett a legjobb

Elégé be vagyok havazva mostanság. Vasárnap reggel elmentek Mikuék, este elkészítettem a széktervezéshez a plakátokat, meg az összefoglaló füzetet, hétfőn prezentáltam a tanárnak, bár egyedül voltam, megadta a módját az öreg, két plakát a falra, füzet a kezébe kinyitva, én meg meséljek neki, meg a tanársegédnek. Hála Istennek, jól sikerült. Utána nekiálltam megírni a Massivbaustoffe dolgozatomat, két nap alatt sikerült a 8 oldalból 20-at csinálni, bátyám szorgalmasan korrigálta. Mint kiderült, egy prezentációt is kellett tartanom belőle, ahhoz is sikerült egy egész jó Power Point bemutatót összehozni, így tegnap azt is letudtam. Kedden és szerdán a tervezéssel is konzultáltam, tetszett a tanároknak, amit a csajok kitaláltak nekem, így abba az irányba megyek tovább, kedden kell beadni, a terveket 1:200 ba, koncepció szinten, meg 1:100 szétszedhető makettet, ja még a homlokzatokat ki kéne találni. Iszonyatos mélységű építészeti döntéseket kell ma meghoznom, de szerencsére van egy irányelv, ami segít: hogy néz ki jobban rajzon és makettbe.

Tegnap este elugrottam Martinhoz a HaDiKo-ba és kicseréltem a lyukas belsőjét a „gaybike”-on, szegény bicaj a pompázatos pink színéről kapta a nevét. A beadások mellett a héten ennyi fért bele közösségi programnak, sajnos a közös főzés is elmarad, majd jövő héten, ha mindent leadtunk, csinálunk egy grillpartit, legalábbis ez a terv.

Jövő hét szerdán jönnek tesómék (Peti és Lidi), majd 19-én este terv szerint Mr. És Mrs. Pákó is befut, így nem fogok unatkozni az utolsó két hetemben. Elrepült ez az öt hónap, de majd akkor sírok felette, ha lesz egy kis időm. A mikus poszttal még adósotok vagyok, de előre láthatólag nem lesz időm megírni, ezért emilbe kiadtam a csajoknak, hogy írjanak élménybeszámolót, amit felteszek a blogra. Eddig sajnos még nem jött egy sem, amint küldik, megy a hálóra.

Elnézéseteket kérem, hogy az utóbbi napokban nem jelentkeztem. Szerda este megjöttek Mikuék, vasárnap reggelig voltak itt, jó sűrű programunk volt, minden este későn feküdtünk. Nagyon jó volt, hogy jöttek, nagyon örültem nekik, amint lesz egy szusszanásnyi időm, megírom a beszámolót a kintlétükről. Ami miatt most belefogtam e nyúlfarknyi posztba az az, hogy múlt héten kedden elvittem a bicajt a lelkigondozóhoz. A fémműhely vezetője ugyanis akkorra adott időpontot, jó fejek ezek a németek, mindenhez Termin (egyeztetett időpont) meg Beratung kell (tanácsadás-mikor nagynénémmel XPS habot kerestünk, az egyik nagyáruházban azt mondta az információs, hogy hagyjuk magunkat beratenolni, merthogy erre is van szakember). Száz sónak is egy a vége, lecsiszoltam a pedálról az eddigi hegesztést, meg a hajtókar felét (nem mondták, hogy meddig kell csiszolni), majd Herr Heil felhegesztette, így most tart, kibírta a hétvégi bicajozásokat is.

fényképek a műtőből

Íme a beígért második adag a diplomafotókból. Ezek már nem a védésen készültek, hanem az egyetem folyosóján vannak kiállítva, mint otthon is szokás. Ma is sikerült egész nap az egyetemen lennem, gyalog mentem be és gyalog is jöttem haza, de holnap reggelre kaptam időpontot a fémműhelybe, így remélhetőleg holnap már boldogan tekerhetek a naplementében. Befejeztem a széket, megkapta ma a 15. réteget is, többet egyelőre nem tervezek rávinni, bár lövésem sincs, mire elég az eddigi 15 réteg, a száradáshoz szerintem legalább 2-3 nap kell neki, utána már okosabb leszek. A tervezéshez is csináltam makettet, hogy holnap legyen mivel konzultálnom, bár magam sem vagyok meggyőződve róla, hogy jó amit bemutatok nekik, de ez van, ezt kell szeretni. Lassan oda jutok, hogy sírva fakadok, ha meghallom a „Symbiosen”, a „räumliche Qualität” és az „innen oder draußen” szavakat. Komolyan mondom, így a félév végére minden lelkesedés kiveszett belőlem a téma iránt, egyszerűen csak túl akarom élni és nagyon nem tartom poénnak, hogy három héttel a beadás előtt még mindig itt ülünk és hungarocell darabokat tologatunk a makettben a fentebb említett hangzatos szavak kiséterében. Program, vagy egyéb mankó persze sehol, mert funkciót is nekem kell találnom a megtervezett, iszonyatosan jó räumliche Qualitättel rendelkező szimbióta agyszüleményemnek. Szóval vicces a helyzetem, a legjobb poént még nem is mondtam, hogy félév végén természetesen alaprajzokat, metszeteket és homlokzatokat várnak tőlünk. Sebaj, majd csak lesz valahogy, valamit mindenképp beadok, egyébként is szerda éjjel érkeznek Mikuék, majd befogom őket gondolkozni.

És most következzenek a várva várt fotók.

ez élőben sokkal jobban néz ki, gipszből van kiöntve és befestve.

nem tudtuk eldönteni, hogy a lapokat lézerrel, vagy sima 2d cnc-vel vágátk ki, mindenesetre biztosan nem kézzel.

Összegzés: ezen a téren is lenne hova fejlődnie az otthoni építészképzésnek, ami a legnagyobb különbség, hogy itt a minőségi elvárások mellé minőségi munkakörülmények és professzionális gépek járnak, természetesen szakképzett kezelőszemélyzet felügyelete mellett.

Sziasztok! Tudom, tartozom még nektek a diplomavédések további képeivel, ígérem, amint odáig jutok, felteszem őket. A bicajjal kapcsolatba annyi fejlemény van, hogy csütörtökön bevittem a suliba és megkerestem a vasműhely vezetőjét, hogy tud-e segíteni. Jövő hétre (azaz mostanira) ígérte, hogy segít, így holnap korán bemegyek, hátha sikerül reggel megjavíttatni a pedált. Amúgy egész hétvégén az egyetemen voltam, kölcsönbringákkal jártam be, tegnap Timtől kértem el, ma pedig az egyik Martin adta ide az övét, persze ma csak délután mentem be, délelőtt a gyülekezetben voltam, utána meg ott volt közös ebéd és az egyik ifis srácot búcsúztattuk, aki jövő héten kezdi meg a polgári szolgálatát.

Az egyetemen a székemet csinálgattam, úgy számolom, kb. 15 réteg papírt kell felvinnem a zsaluzatra, hogy a végeredmény stabil legyen, eddig tíznél tartok. Egy réteg felhordása kb. fél óra, tessék számolni… Egy idő után elég unalmas meló a tapétaragasztó kevergetése és a papírok felragasztása, de lehetne rosszabb is és ami a legfontosabb, most stabil, vízálló a zsaluzat és nem vetemedik, mondjuk lövésem sincs, mikorra fog megszáradni. Reményeim szerint holnap be tudom fejezni a rétegeket és akkor lesz egy hete a száradásra. A tervezéssel sajnos megakadtam, nem igazán sikerül a kigondolt szimbiózisos dolgokat átültetni egy hasonló, ámde teljesen más szituációba, márpedig bölcs konzulenseim ezt várják tőlem. Mondjuk az utóbbi négy napomat masszívan kitöltötte a szék, de Andrissal elég sokat beszélgettünk a telekről meg a feladatról, egyelőre ő sincs sokkal előrébb, meg úgy általában senki a csoportban. Ahhoz képest, hogy egy prá mondatos helyzetjelentést akartam csak írni, egész pofás kis poszt lett a végére, amiből minden fontosat megtudtatok :)

Íme a készülő szék a tizedik réteg után, háttérben a bicajom, melyet csütörtökön bent hagytam a gyaktermünkben, mert semmi kedvem nem volt hazavinni, majd hétfőn újra behozni, mivel mozgásképtelen, ugye tolni kell, az pedig három kilométeren át nem olyan jó móka.

Eddig tartott a felhegesztett pedál és a tengely boldog házassága. Ma délután, mikor jöttem haza a suliból, egyszerűen lehullt a pedál, így a hazaút maradék egyharmadát gyalog tettem meg. Még nem tudom, mit kezdek a dologgal, legvalószínűbb, hogy holnap betolom az egyetemre és megkérem újra a vasműhely vezetőjét, hogy beszéljen a lelkükre és még egy hónapig bírják ki egymást. Nem vagyok elragadtatva a dologtól, már nagyon hozzászoktam, hogy van biciklim és működik is.

a hűtlen

Beindultak itt is a diplomavédések. Majd ha fittebb leszek, talán írok is róluk bővebben. Röviden csak annyi, hogy iszonyat szép makettek, alig pár nyomtatott lap, projektorral prezentálnak és a szakágiak kb. felejtősek, rétegrendestül, mindenestül. Az ötvenes metszet sokszor csak a kétszázas felnagyítva. És mégis születnek jó tervek…

Az első képek a lépcsőházban vannak a padlóra ragasztva, lelki támaszként a diplomázóknak. A többi meg magáért beszél.

Legutóbb a diplomatervezés felvételéről írtam, nos azóta eltelt majd’ egy hét, ami elég mozgalmasra sikerült. A mozgalmasság csak kis részben tudható be a keddi pin up-nak, ami nem egészen úgy sikerült, mint reméltem, de ne szaladjunk az elejére. Szóval csütörtökön felvettem a diplomatervezést, ezen alaposan kiörömködtem és kimerengtem magamat. Mikuék feladták otthon a mentorpályázatomat, hála Istennek, megkaptam, szeptembertől mentorként térek vissza a Bercsényibe. Ez valamikor tegnap, tegnapelőtt derült ki, majd ezzel egy időben tisztázódott az is, hogy nem lakhatok majd a hőn szeretett 2. emeletemen, mert minden szintre kell egy mentor és a jelenlegi 6 mentorból (5+1 vezetőmentor) 4 a másodikon lakna szeptembertől. Hát mit mondjak, nem dobott fel a dolog, de felköltözök a 3.-ra Gyuszi mellé. Így legalább az akut szobatárs keresésem is megoldódott, bár szerintem egy félév egyedüllét után kissé nehéz lesz visszaszoknom, de megoldom.

Pénteken elmaradt a közös főzés, mert Piotr-nak kellett volna főznie, de be van havazva a diplomamunkájával, így nem ért rá. Ezen a héten én főztem volna, de többeknek nem jó a hétvége, így hétfő este főzök valamit (a valami könnyen lehet, hogy nokedli lesz némi disznósággal). Ami igazán mozgalmassá tette a hetemet, az Szutyok diplomája volt. Még szombaton elkészítettem a sávos ütemtervét, amivel nagy sikert aratott a kiviteles konzulensnél. Vasárnap a saját széktervezésemmel foglalkoztam, sikerült egy jó formát kitalálnom hozzá, utána a megvalósításon agyaltam, hétfőn pedig el is készítettem a negatívot, amit bevonok papírmaséval. A negatív kartonból készült, étolajjal gondoskodtam a vízhatlanságáról, legalábbis azt hittem, hogy ez megoldja, de nem oldotta meg, így jól megszívta magát és sajnos kissé eldeformálódott a szék, de mivel szerdán kell beadnom, most már nem izgat a dolog, azon vagyok, hogy sikerüljön elég réteg papírt rávinnem.

Kedden egész nap maketteztem, a pin up délután 3-kor kezdődött. Sikerült elkészülnöm időre, azt a gondolatmenetet készítettem el, ami múlt szerdán elnyerte a konzulensem tetszését, azt hittem, végre megértettem, mit várnak tőlem. Hát nem. Nem tetszett nekik a dolog, azt mondták, a lépték nem stimmel, tulajdonképpen igazuk van, csak mért nem bírták korábban mondani. Mindegy, majd valamit összeokoskodunk, ha meg nem sikerül, előreláthatólag 30-án jön Szutyok az Eszterekkel, majd őket befogom egy kis teoretizálásra. Jól beleélik majd magukat a fal és az épület meg a telek kapcsolatrendszerébe és születik a végére egy csodálatos szimbióta J. Este még elmentem ifire, ahová vitteam magammal a hétfőn megsütött rákóczi túróst. Igen, ezúttal sikerült! A WG-ben nagy sikere volt, a süti levágott széleit raktam ki este 11 felé, hogy aki akarja, egye, reggel nyolcra már szinte semmi nem volt belőle, nem is jutott mindenkinek. Az ifin is elfogyott, bár nem volt akkora sikere, mint vártam, nem evett mindenki, de volt akinek nagyon ízlett.

makettjeim a szimbiózishoz

Stachu prezentálja munkásságát                          az ifi

De térjünk vissza szívem egyetlen Szutykához. Ugyanis a sávos ütemterv csak az első lépés volt azon az úton, mely során megtanultam, hogy itt is lehet ám éjszakázni. Kedden dél körül (értsd: éjfél fele) ráírtam Szutyira, hogy hogy áll és tudok-e valamit segíteni. Mint kiderült, tudnék, van egy kisebb apróság, rajzoljak egy 50-es metszetet lépcsőn keresztül, persze a nulláról. Nem lettem túl boldog a hírtől, de sikerült fél hatra abszolválni a feladatot, így kilencig még aludtam is valamit.

Szerdán nagy lelkesedéssel álltam neki a szék elkészítésének, még nem sejtettem, hogy elvetemedik. Aztán délután konzultáltam az egyik német lánnyal, ő elmondta még egyszer, hogy miket mondtak nekem a tanárok. (Ez azért volt jó, mert kedden este 6 felé már nem igazán fogott az agyam. Fáradt voltam és ilyenkor kikapcsol a jó öreg processzor, ignorálja a bejövő hochdeutschot. Csak egy háttérprogram fut, ami minden harmadik-negyedik szót elkapja és értelmesen bólogat hozzá, meg ötpercenként kinyögi, hogy: „ja!”) A tanárok véleménye mellé Julia volt olyan szíves és elmondta a saját ötleteit is, aminek nagyon örültem, egy részükre még most is emlékszem. Este újra megkerestem Szutyokkát, hogy ugyan akad-e még valami, amivel agyonüthetném ezt a rém unalmasnak ígérkező karlsruhei éjjelemet. Akadt, így költségszámítást készítettem, lapos tető vízelvezetését rajzoltam, elkezdtem az épszerkes műleírást és átnéztem az organizációs helyszínrajzot, de ahhoz igazából nem volt mit hozzátennem. Aztán három felé feladtam a dolgot, többet már nem vállaltam, mert a suliba is produkálni kell valamit csütörtökön. Hát ennyi volt a diplomás rész, illetve folyatás következik, mert van ismerősöm, aki a jövő héten vég és neki is elígérkeztem.

Tegnap viszonylag kipihenten mentem az egyetemre, találkoztam Andrissal, aki szerdán jött vissza otthonról, ugyanis a kivitel szigorlat hazaszólította. Hozott nekem pár A3-as lapot (32 ívet), amit Esztiékkel vetettem meg, itt ugyanis bitang drágák a hasonló papírok, rives design meg egyáltalán nincs. Kaptam még mellé meglepetés cukorkákat, azokat külön is köszönöm. Délelőtt foglalkoztam még kicsit a székkel, akkor láttam, hogy sajnos bajok vannak, de most már késő bánat. Andris szerint disznózsírral kellett volna impregnálnom a kartont, így utólag már szerintem is, ami bosszantó, hogy van is a hűtőben, mondjuk az libazsír, de a célnak megfelelt volna. Délután a Massivbaustoffe című tantárgyam keretében mészhomoktégla gyárat látogattunk meg, körbevezettek az üzemben, majd némi perec és üdítőital kíséretében meghallgattunk egy előadást, hogy mért is jó a mészhomoktégla. Utána a környéken néztünk meg mészhomoktéglából épült, mészhomoktégla homlokzatburkolatú házakat, ugyanis a megtekintett üzem a homlokzatburkolatokra van specializálódva. Nagyon jó volt, Martin is élvezte a dolgot, őt azután hívtam, hogy a tanárunk küldött egy emailt, hogy kevesen jelentkeztek a kirándulásra, aki tud, hívjon embereket. Az egész cécó árát a gyár állta, kaptunk egy halom prospektust, cd-ket mag a végén még ajándék esernyőt is. Összességében nagyon jó nap volt. Ma délelőtt voltam a suliba, felvittem még 3 réteg papírt a székre, holnap kap még 3-4 et, remélem, szerdára sikerül elég masszívvá tennem.

az egymillió fehér tégla földje

az üzem belülről

egy megtekintett lakótelep a '70-es évekből