Legutóbb a diplomatervezés felvételéről írtam, nos azóta eltelt majd’ egy hét, ami elég mozgalmasra sikerült. A mozgalmasság csak kis részben tudható be a keddi pin up-nak, ami nem egészen úgy sikerült, mint reméltem, de ne szaladjunk az elejére. Szóval csütörtökön felvettem a diplomatervezést, ezen alaposan kiörömködtem és kimerengtem magamat. Mikuék feladták otthon a mentorpályázatomat, hála Istennek, megkaptam, szeptembertől mentorként térek vissza a Bercsényibe. Ez valamikor tegnap, tegnapelőtt derült ki, majd ezzel egy időben tisztázódott az is, hogy nem lakhatok majd a hőn szeretett 2. emeletemen, mert minden szintre kell egy mentor és a jelenlegi 6 mentorból (5+1 vezetőmentor)
Pénteken elmaradt a közös főzés, mert Piotr-nak kellett volna főznie, de be van havazva a diplomamunkájával, így nem ért rá. Ezen a héten én főztem volna, de többeknek nem jó a hétvége, így hétfő este főzök valamit (a valami könnyen lehet, hogy nokedli lesz némi disznósággal). Ami igazán mozgalmassá tette a hetemet, az Szutyok diplomája volt. Még szombaton elkészítettem a sávos ütemtervét, amivel nagy sikert aratott a kiviteles konzulensnél. Vasárnap a saját széktervezésemmel foglalkoztam, sikerült egy jó formát kitalálnom hozzá, utána a megvalósításon agyaltam, hétfőn pedig el is készítettem a negatívot, amit bevonok papírmaséval. A negatív kartonból készült, étolajjal gondoskodtam a vízhatlanságáról, legalábbis azt hittem, hogy ez megoldja, de nem oldotta meg, így jól megszívta magát és sajnos kissé eldeformálódott a szék, de mivel szerdán kell beadnom, most már nem izgat a dolog, azon vagyok, hogy sikerüljön elég réteg papírt rávinnem.
Kedden egész nap maketteztem, a pin up délután 3-kor kezdődött. Sikerült elkészülnöm időre, azt a gondolatmenetet készítettem el, ami múlt szerdán elnyerte a konzulensem tetszését, azt hittem, végre megértettem, mit várnak tőlem. Hát nem. Nem tetszett nekik a dolog, azt mondták, a lépték nem stimmel, tulajdonképpen igazuk van, csak mért nem bírták korábban mondani. Mindegy, majd valamit összeokoskodunk, ha meg nem sikerül, előreláthatólag 30-án jön Szutyok az Eszterekkel, majd őket befogom egy kis teoretizálásra. Jól beleélik majd magukat a fal és az épület meg a telek kapcsolatrendszerébe és születik a végére egy csodálatos szimbióta J. Este még elmentem ifire, ahová vitteam magammal a hétfőn megsütött rákóczi túróst. Igen, ezúttal sikerült! A WG-ben nagy sikere volt, a süti levágott széleit raktam ki este 11 felé, hogy aki akarja, egye, reggel nyolcra már szinte semmi nem volt belőle, nem is jutott mindenkinek. Az ifin is elfogyott, bár nem volt akkora sikere, mint vártam, nem evett mindenki, de volt akinek nagyon ízlett.
makettjeim a szimbiózishoz
Stachu prezentálja munkásságát az ifi
De térjünk vissza szívem egyetlen Szutykához. Ugyanis a sávos ütemterv csak az első lépés volt azon az úton, mely során megtanultam, hogy itt is lehet ám éjszakázni. Kedden dél körül (értsd: éjfél fele) ráírtam Szutyira, hogy hogy áll és tudok-e valamit segíteni. Mint kiderült, tudnék, van egy kisebb apróság, rajzoljak egy 50-es metszetet lépcsőn keresztül, persze a nulláról. Nem lettem túl boldog a hírtől, de sikerült fél hatra abszolválni a feladatot, így kilencig még aludtam is valamit.
Szerdán nagy lelkesedéssel álltam neki a szék elkészítésének, még nem sejtettem, hogy elvetemedik. Aztán délután konzultáltam az egyik német lánnyal, ő elmondta még egyszer, hogy miket mondtak nekem a tanárok. (Ez azért volt jó, mert kedden este 6 felé már nem igazán fogott az agyam. Fáradt voltam és ilyenkor kikapcsol a jó öreg processzor, ignorálja a bejövő hochdeutschot. Csak egy háttérprogram fut, ami minden harmadik-negyedik szót elkapja és értelmesen bólogat hozzá, meg ötpercenként kinyögi, hogy: „ja!”) A tanárok véleménye mellé Julia volt olyan szíves és elmondta a saját ötleteit is, aminek nagyon örültem, egy részükre még most is emlékszem. Este újra megkerestem Szutyokkát, hogy ugyan akad-e még valami, amivel agyonüthetném ezt a rém unalmasnak ígérkező karlsruhei éjjelemet. Akadt, így költségszámítást készítettem, lapos tető vízelvezetését rajzoltam, elkezdtem az épszerkes műleírást és átnéztem az organizációs helyszínrajzot, de ahhoz igazából nem volt mit hozzátennem. Aztán három felé feladtam a dolgot, többet már nem vállaltam, mert a suliba is produkálni kell valamit csütörtökön. Hát ennyi volt a diplomás rész, illetve folyatás következik, mert van ismerősöm, aki a jövő héten vég és neki is elígérkeztem.
Tegnap viszonylag kipihenten mentem az egyetemre, találkoztam Andrissal, aki szerdán jött vissza otthonról, ugyanis a kivitel szigorlat hazaszólította. Hozott nekem pár A3-as lapot (32 ívet), amit Esztiékkel vetettem meg, itt ugyanis bitang drágák a hasonló papírok, rives design meg egyáltalán nincs. Kaptam még mellé meglepetés cukorkákat, azokat külön is köszönöm. Délelőtt foglalkoztam még kicsit a székkel, akkor láttam, hogy sajnos bajok vannak, de most már késő bánat. Andris szerint disznózsírral kellett volna impregnálnom a kartont, így utólag már szerintem is, ami bosszantó, hogy van is a hűtőben, mondjuk az libazsír, de a célnak megfelelt volna. Délután a Massivbaustoffe című tantárgyam keretében mészhomoktégla gyárat látogattunk meg, körbevezettek az üzemben, majd némi perec és üdítőital kíséretében meghallgattunk egy előadást, hogy mért is jó a mészhomoktégla. Utána a környéken néztünk meg mészhomoktéglából épült, mészhomoktégla homlokzatburkolatú házakat, ugyanis a megtekintett üzem a homlokzatburkolatokra van specializálódva. Nagyon jó volt, Martin is élvezte a dolgot, őt azután hívtam, hogy a tanárunk küldött egy emailt, hogy kevesen jelentkeztek a kirándulásra, aki tud, hívjon embereket. Az egész cécó árát a gyár állta, kaptunk egy halom prospektust, cd-ket mag a végén még ajándék esernyőt is. Összességében nagyon jó nap volt. Ma délelőtt voltam a suliba, felvittem még 3 réteg papírt a székre, holnap kap még 3-4 et, remélem, szerdára sikerül elég masszívvá tennem.
az egymillió fehér tégla földje
az üzem belülről
egy megtekintett lakótelep a '70-es évekből
