Nem bírtam ki, sütnöm KELLETT. Igazából már tegnap este eldőlt, mikor megettem vacsorára a 6 zsemlémet, hogy ma sütök, csak még az nem, hogy mit. Kenyérre gondoltam, de ahhoz krumplit kellett volna vennem, meg múlt héten amúgy is sütöttem, úgyhogy most nem volt kedvem hozzá. Inkább a pizzás táska mellett döntöttem, mert bár több munka van vele, de magammal tudom vinni a suliba és menza helyett finom hazaival tömhetem a hasamat (hogy egy ismerősömet idézzem: „Manócska a legjobbat érdemli!”). Másik érv a pizzás táska mellett, hogy ha Isten is úgy akarja, szerdán megyek nagynénémékhez és a vonaton is jó lesz valamit enni. Szóval nekiálltam és egy rövid bevásárlás után bedagasztottam a tésztát, majd amíg kelt, megfőztem a tölteléket. Úgy jött ki, hogy jó páran kint voltak a konyhába, mikor töltöttem a táskákat, így megkínáltam mindenkit, majd a konyhában evőket aljas módon lefotóztam, hogy megmutathassam nektek a lakótársaimat (egy részüket legalábbis). A táskák egyébként mindenkinél nagy sikert arattak, annak ellenére is, hogy pikáns kis tölteléket csináltam hozzájuk (mivel pepperónit elfelejtettem venni –ez utólag menne a táskákba, nem főzöm a töltelékbe- arra jutottam, hogy jól megpaprikázom a bolognait).
Timet már ismeritek, a narancssárga pólós srác Robert, a mögötte álló pedig Andreas
Holnap lesz egy PinUp, ahol prezentálnom kell, mire jutottam a szimbiózis megértésével és absztrahálásával, szerencsére a maketteket már hétvégén elkészítettem, ma délelőttre csak pár finomítás maradt. Remélem, sikerül valami okosat mondanom, amiből bölcs mestereim elhiszik, hogy kellőképpen átszűrtem magamon az ismeretanyagot és absztrahálva megértettem a szimbiózis összes lehetséges építészeti vonatkozását, valamint hogy tökéletesen értem, mit jelent e mélyenszántó gondolat: Die Mauer ist eigentlich eine Grenze, abteilt Gebirge von einander. Aber was noch sehr interessant, dass die Mauer kann sich als Brücke benehmen, und total verschiedene Bereiche verbinden. Davon kommt die Frage: wass passiert in der Mauer, wenn als Brücke wirkt?
Apropó. Az öregek talán még emlékszenek arra az időre, mikor az építészkar tele volt sárga A4-es lapokkal, amik az oktatási rendszert és módszereket szidták, meg úgy nagyjából mindent hibásnak láttak. Hát most itt találtam egy ilyesmi plakátot, gondoltam, megosztom veletek, hadd lássátok, itt sem fenékig tejfel a diákok élete.
