Vége. Győztem! Hosszas, keserves küzdelem árán, de végül működik a bicikli. Pénteken volt az utolsó javítási kísérletem, két óriási alátétet tettem fel a tengelyre a pedál mögé, hogy hátha meggátolják a lötyögést. Valamennyit segítettek, de igazából nem szűnt meg a probléma csak ideiglenesen használhatóvá vált a bicaj. Hétfőn újra szétszedtem, jobban beütöttem a stiftet, de nem sokat jelentett neki. Mára betelt a pohár, meguntam, hogy csak jobb lábbal tudok tekerni, mert a bal pedál gyakorlatilag képtelen terhelést felvenni, elfordul a tengelyen. Délután lementem az egyetem vasműhelyébe (igen, az építész karnak ilyen is van), megkérdeztem a műhely vezetőjét, hogy ugyan nem tudná-e felhegeszteni a pedált a tengelyre? De, fel tudná. Így örömmel jelentem be nektek, hogy működik a kerékpár, bontsunk pezsgőt a pedálkar és a tengely megbonthatatlan barátságának ünnepére!

a sokadik kísérlet                                                                                           és az esküvői fotó

Más. Szabadidőmben sütögetek bőszen, kipróbálok új recepteket, így sütöttem vasárnap délután pizzás táskát, a váratlanul betoppanó lengyelek nagy örömére, illetve tegnap túrós pogácsát az esti ifire. Mielőtt kelt tészta mániával vádolnátok, elárulom, hogy a pogihoz nem kellett élesztő, ahhoz képest jó lett.

pizzás táska, megtöltve minden földi jóval