A szombati poszt megírása után bementem a suliba és nagy nehezen nekiálltunk makettezni Andrissal. Előre láttuk, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire nem, azt nem hittük volna. Egy elég nagy telket kaptunk a tervezési feladathoz, mintegy 3000m2, rajta egy reneszánsz ház, meg pár rom, kettévágja egy lépcső, ami a terep 14 m-es szintkülönbségét felveszi, a lépcső két oldalán kőfal, és különböző szintű teraszok. Ezt kellett a szűkebb környezetével megmakettezni 1:100-ban, a végeredmény egy 80x80 cm-es szörnyeteg lett. Ja azt még nem is mondtam, hogy akik felmérték a házat, nem egyeztették a rajzokat, így a ház két oldala közt
Szóval elmúlt napjainkat ez töltötte ki, hárman csináltuk (Andris, Martin meg én), hétfőtől kezdve napi 6-8 órát öltünk bele, hála Istennek, a nagyja már megvan, de még nincs teljesen kész, lényeg, hogy konzultáláshoz már tudjuk használni. Igen, a konzultáció meg a végső beadás miatt kellett 1:100-ban makettezni, ugyanis itt nem kultiválják a rajzokat, maketteket akarnak látni, Andris mesélte, hogy volt olyan tanár, aki előző félévben elzavarta, hogy addig ne jöjjön, amíg nincs makett, mert rajzokkal ő nem konzultál. Szóval ezért nem írtam az utóbbi napokban, mert mikor haza estem, vagy egyből rohantam gyülekezetbe, vagy iszonyat fáradt voltam. Amúgy mostanra asszem megértettem az elvonatkoztatunk, absztrakt gondolatokat gerjesztünk kicsiny koponyánkban módszer lényegét és nem is akkora hülyeség, mint amekkorának elsőre gondoltam. Nagyon úgy tűnik, hogy ez amolyan örömépítészet lesz, a funkció és a realitás nem sokat számít a vezető tanárunknál, ahogy a statika és a szakági dolgok sem. Valami nagy gondolatot vár tőlünk, a probléma elméleti megközelítését és aszem emellé izgalmas formákat, mutatós maketteket. Még nem tudom, mit sikerül kihozni a dologból, de azt már most érzem, hogy nem lesz ez konkrét épület, a telket kettészelő lépcsővel és a mellette levő falakkal foglalkozok majd a korábbi gondolatmenetem mentén . A lépcső és a fal határvonal, ami elválaszt, de mi lenne, ha összekötne és milyen viszonyba kerülhet a telek épületeivel és teraszaival. Sikerülhet-e ezt a motívumot a terület legerősebb elemévé és vonzerejévé tenni, ami a lepusztult telek felélesztésében is fontos szerepet játszik. (Mivel most is fáradt vagyok, kegyelmeztem nektek és nem németül írtam le magvas gondolataimat). Ennyi a hetem története, makettel kelek, fekszek, álmaimban a legyilkolt sörkarton táblák üldöznek és a reneszánsz ház oldalait kell újra és újra kivágnom a pontatlan felmérés miatt. Mellékelek pár képet a makettről, hogy lássátok is, mit sikerült eddig összehozni.
így néz ki messziről
végül a drága lépcső
