Pénteken voltam Flohmarkton, vettem egy halom régi szerszámot, örültem nekik, mint majom a farkának. A nagy szerszámvásárlás oka az volt, hogy reggel nekiálltam biciklit szerelni, a házmester beengedett a régi bicajok raktárába, hogy bányásszak magamnak egy használható tengelyt a régi helyett, ami elég csúnyán szét van kopva. Nagy hévvel álltam neki a feladatnak, de sajnos nem volt olyan szerszámom, amivel befejezhettem volna a munkát, a házmester meg már elment, nem tudtam kérni tőle, így sajnos nem sikerült a műtét. Utána a szobában egy tízcentest feláldozva kiékeltem a pedált a tengelyen, a stift helyére betettem egy kisebb csavart, masszívan állt a szerkezet, nagyon elégedett voltam magammal. Egészen addig, amíg el nem mentem kipróbálni… ugyanis az első körnél megadta magát a kis csavar, a pedál pedig táncolt körbe a tengelyen. Azért a lógó pedállal is sikerült eljutni az egyetemig, meg vissza, az egyetemtől a Flohmarktra gyalog mentem, nem mertem bicajjal megkockáztatni. Délután a koliba visszaérve a megnyomorított egycentessel és az eredeti stifttel sikerült valamennyire megreparálnom a pedált, de még most is lötyög kicsit (majd egyszer ha nagyon felidegesít, újra szétszedem, de nem sok reményt fűzök hozzá, ki kéne cserélni a tengelyt egy újra).
az akkurátus egycentes begyógyítva végeredmény a kis csavarral
Este megint volt közös vacsoránk, úgy tűnik, végleg kialakult az a 7-8 fős társaság, akikkel hetente összejárunk főzni. Most a két olasz srác (David és Andrea) főzött, természetesen tésztát, paradicsomos szósszal, volt mellé tonhallal töltött padlizsántekercs meg rakott padlizsán (nem tudom, így hívják-e, padlizsánok mozzarellával és paradicsommal tepsibe rétegezve és megsütve). Nagyon finom volt az étel, még attól is el tudtam tekinteni, hogy nem volt benne hús. Most pénteken a lengyeleken a sor, ők tuti valami húsosat csinálnak.
az olasz meló
A pénteki Flohmarkt nem tartott vissza attól, hogy szombaton ismét kimenjek, Tim is jött velem. Gyönyörű időnk volt, elég nagy volt a piac is, szóval nagyon élveztem. Ismét konkrét cél nélkül mentem, de azért sikerült egy méretes plüss Homert újítani (1€, vadiúj, még a címkék is rajta vannak, nem hagyhattam ott). Más fontos dolog nem történt szombaton. Vasárnap reggel elmentem istentiszteletre, a szolgálatból sajnos nem sokat értettem, mert az igehirdető egy dialektust beszélt. Istentisztelet után közös ebéd volt, asztalokat hoztak be és megterítettek a gyülekezeti teremben, amiben tudtam, segítettem. Akikre ki volt osztva, otthon főztek, itt csak melegíteni kellett, chili konkane volt a menü kenyérrel és rizzsel, meg egy halom salátával, elég finom volt, megkóstoltam a „feurig scharf” (tüzes) verziót, de nem volt túl erős, kicsit gyengébb volt, mint ahogy én fűszerezek, persze a németeknek már ez is erős, messze nem esznek olyan fűszeresen, mint a puszta bősz fiai. Magam részéről nagyon örültem az ebédnek, egyrészt mert nem kellett főznöm, másrészt jó volt látni, hogy a gyülekezet ennyire összetartó és istentiszteleten kívül is foglalkoznak egymással.
voltunk egy páran bal sarokba a chili
