Korán kezdődött a mai napom, ötkor keltem, mert két barátommal elmentünk egy Flohmarktra (nem oda, ahol én vettem a bringámat, hanem a város másik végébe). A Flohmarkt hétkor nyitott, mi pedig nyitásra mentünk, mert páran figyelmeztettek, hogy a jó cuccokat korán elkapkodják. Normál esetben biztosan, de ma reggel kb. -1000 oC volt a városban, szóval döcögősen indult a piac. Martin, a lengyel srác némi alkudozás után 35€-ért egy igazán retro, az enyémhez hasonlóan agyváltós, női vázas, pink, ámde minden részében működőképes kerékpár boldog tulajdonosaként távozott a piacról.A tegnap megkapott féléves bérletet kihasználva villamosoztam egyet. Képzeljétek, itt a Nagy Nyugaton is vannak régi villamosok, ma sikerült párszor ilyennel utaznom. Annyiban különböznek az otthoniaktól, hogy megkapták az összes korszerű berendezést (leszállásjelző, jegyautomata, pecsételős érvényesítő), tiszták és működik a fűtésük.
A nap következő programja, számomra a fénypontja, a bajor Weisswurst Frühstück volt, igazából tízórai, mert fél 11-kor kezdődött. Az AAA szervezte nekünk, és az egyetem egyik termébe tartották, de hangulatos bajor zenével, kék-fehér rombuszmintás asztalterítőkkel, szóval kitettek magukért. Elnézéseteket kérem a kicsit torz fejemért, fényképezőt nem hoztam magammal, a telefonom kamerája pedig ezt tudja.
A kaja után Martin eljött hozzám, megnézni a szobámat. Idefele útba ejtettük az egyetem egyik kerékpártárolóját, ami mellett korábban láttam egy eldobott, rozsdás kereket. A kerék mérete passzolt az enyémre, a gumi pedig ép volt rajta, szóval magammal hoztam. Sajnos elég kevés időnk volt a német kurzusig, így nem tudtam átszerelni. Itt el is érkeztünk a mai napom legkevésbé áhított eseményéhez. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy hulla fáradtan, tele hassal, négy tanórányi aktív német oktatásban részesüljek. Ahhoz képest, hogy mennyire nem akarózott elmennem, egész jó volt a mai kurzus, tulajdonképpen a fáradtságomat leszámítva tetszett. A három tanárunkból ma a két normálisabbal volt óránk, illetve lehet, hogy a harmadik tanár is jó fej, de tegnap vele találkoztunk először, elég bumfordi feladatrészt visz (fogalmazás, képleírás, ráadásul tegnap a globális felmelegedés következtében olvadó gleccserekről volt egy folyamatábra, természetesen németül…), meg a csapat sem volt még összeszokva, ma azért már jobban együtt tudtunk dolgozni. Miután haza értem, nekiálltam bicajt szerelni, e cselekedetem eredményeképpen estére én is egy működő bicikli boldog és elégedett tulajdonosává váltam. Kipróbálni ugyan már nem tudtam, mert besötétedett, de majd holnap reggel sort kerítek a dologra.
