Te jó ég, megint eltelt egy hét! Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi időben ritkábban írok. Egyszerűen azért, mert beindult az egyetem, heti 3 nap bejárok, nem olyan vészes, de azért lefáraszt, másrészről nem túl sok izgalmas dolog történt velem, megy a napi rutin és ennyi. A mi mégis történt a múltkori poszt óta, azt most megírom. Legfontosabb változás talán, hogy működik a biciklim, ebből kifolyólag nagy örömmel használom, kiélvezem a működő pedál nyújtotta előnyöket. Szombaton délelőtt voltam Flohmarkton, vettem némi zöldséget, mert olcsóbb, mint a boltokban, bár a paradicsom nem volt teljesen hibátlan, de a hibásakat hamarabb elhasználtam. Este megvolt a közös vacsora, most Andrisnál voltunk, paprikás krumplit főzött, finom lett. Én a desszertről gondoskodtam, egy neten talált recept alapján túrós táskát sütöttem, arra sem volt panasz.
Vasárnap voltam gyülekezetben, majd délután elmentem az állatkerthez. Elvileg itt találkoztunk volna a többiekkel, de csak Martin jött el, sebaj ketten mentünk be. Ami tök fura volt az otthonihoz (Budapest) képest, hogy ez egy állatkert és egy park keresztezése. Óriási terület, csónakázótóval, rengeteg paddal, virágokkal, gyerekjátékokkal, fagyizókkal és cukrászdákkal, van a területén egy színpad nézőtérrel, mellesleg persze vannak állatok is. Újfent megállapítottam, hogy az állatok büdösek, de ettől eltekintve jó kis délután volt, dámáztunk a parkban (nagy sakk is volt, de ahhoz még butább vagyok, mint a dámához), megnéztük a fóka etetést, igazából szerintem láttuk, amit érdemes. A park rész nagyon hangulatos, ha nem kellene belépőt fizetni, szívesen kijárogatnék.
trombi és a flamingók
a rodeó hősei (nem bírtuk ki, hogy ne másszunk fel rá)
park és csónakázótó (bár a csónakok kötött pályán mozognak)
játszom, majd egy közös fotó egy másik magyarral
végül két dolog, amiért bántam, hogy felnőtt vagyok
Még pénteken találtam a neten egy állásajánlatot, egy pékségbe keresnek kisegítőt, jelentkezni írásban. Vasárnap nekiálltam megírni a jelentkezést, még bátyám írt pár sort, ezt mutattam meg az egyik németnek, aki írt egy sokkal jobbat, meg átnézte az önéletrajzomat is, végül azt is újraírtam, az övé alapján, tök rendes volt tőle, hogy ennyit segített. Aztán még egyszer átnézte az egészet, kinyomtatta nekem, így estére megvolt az összes papír. Hétfőn reggel feladtam a postán, azóta sajnos még nem kaptam visszajelzést, de reménykedve várom, hogy hátha megjön péntekig. Nagyon tetszik az állás, úgy érzem, nekem való lenne. Hétfő este sütöttem megint pizzás táskát (így a héten volt mit magammal vinnem a suliba), egy kiló lisztből 18 darab lett, ma ettem meg az utolsókat.
bedagaszt, kelni hagy, tölteléket főz, elővesz, kinyújt
tányér mellett körbevág, megtölt, félbehajt, tepsibe rak
megsüt és gyönyörködik művében
Apropó, suli: itt kicsit másképp megy a tervezés, mint otthon (nem minden tanszéken, de jópárnál), a tervezéshez még semmi helyszínt meg konkrét témát nem kaptunk, hanem elvontabb témák (nekem a szimbiózis jutott) alapján vizsgáltuk a Rajna völgyét, ahol voltunk, majd ezeket kellett absztrahálni és általánosságba mondani valami okosat. Ehhez segítségül az elmúlt két kedden a tárgyhoz kapott (csak itt, csak most, csak nekünk összeállított), a különböző témákhoz illő szépirodalmi és építészetteóriai írásokból gondosan válogatott szöveggyűjteményt beszéltük át, persze németül. Számomra a legértékesebb rész a szimbiózis kapcsán berakott Rajna völgyi krumplileves receptje volt, azt legalább értettem (na jó, csak gonoszkodom, de aki ismer, tudja, mennyire nem áll közel hozzám az ilyen teoretizálás). Hála Istennek, végül csak sikerült valamit elvonatkoztatnom és használható dolgot szülni, amit jövő héten prezentálhatok a tanároknak. Nem mondom, hogy ez a módszer rosszabb, mint az otthoni, de nekem nagyon furcsa, viszont Andrisnak pl. szerintem tetszik. Hiába, nem vagyunk egyformák. Na, megint sikerült egész sokat írnom a semmiről, tök vicces, hogy így leírva mennyi soknak tűnik, átélni pedig csak annyi, hogy gördül tovább a taposómalom. Na, nem filozofálok tovább, mára végeztem.
