Elmúlt hetem meghatározó élménye a működő biciklim. Iszonyatosan megkönnyíti az ittlétet. Gyorsan, egyszerűen, minimális fáradsággal, az egészséges életmód jótékony hatásait élvezve tudok közlekedni a városban. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy sikerült megjavítanom.
Az orientációs hét végeztével kissé beszürkültek a hétköznapok, nem történik olyan sok dolog körülöttem, ami nem is baj, legalább lassan belerázódok az itteni életbe, kialakítom a saját élettempómat. A délutánonkénti nyelvtanfolyam, mint napjaim fix pontja, teszi az egész életet szép monotonná. Bár be kell vallanom, a tanfolyam sokkal jobb, mint amilyenre az elmondások alapján számítottam, a csoport összerázódott és a tanárnők is ráéreztek, hogy milyen témákat, feladatokat kell hozniuk az aktivitás fokozására. Csütörtökön például Tabut játszottunk, természetesen németül, tegnap pedig a 99 Luftballon-t hallgattuk és szótáraztuk ki, a másik tanárnővel híradót kellett készíteni: egy kép alapján a német média stílusában (Präteritum), a leírt szöveget a helyszínen kijavította, majd magnóra olvastuk és az óra végén az volt a hallás utáni értés, hogy magunkat visszahallgattuk. Nagyon vicces volt, mert mindenkinek más akcentusa van, a görögök keverik az "s" és "sz" hangokat, valamint előszeretettel ignorálják az ékezetes betűket ("ö" helyett "o"-t, "ü" helyett pedig "u"-t mondanak), a franciák nagyon édesek, ahogy próbálkoznak németül, fura hallgatni. Nekem is van akcentusom, de azt nem hallom, a többikek elmondása szerint viszonylag lassan, minden szót pontosan végigmondva beszélek, az angolom meg iszonyat erős, töröm a szavakat, de ezt eddig is tudtam.
Szerda délelőtt megérkezett az életmentő kajacsomag nagynénémtől, ugyanis mikor beköltöztem, néhány dolgot náluk hagytam, hogy itt ne legyen problémám a hurcolászásukkal. E tudatosan otthagyott élelmiszerek derékhadát a február elején Szarvason készített füstölt kolbász (Pákó, hálám üldözni fog, ez életmentő idekint), valamint egy kis otthoni füstöltszalonna alkotta, melyek mellé azért még befért néhány bukta és csokika. Egészséges táplálkozásom tehát még ilyen ínséges idők közepette is biztosított.
Tegnap este lengyel-magyar estet tartottunk nálam. Én főztem, természetesen hazai specialitást, babgulyást (ehhez nagyon jól jött a füstölt kolbász és szalonna, mivel itt nem nagyon lehet füstölt húst kapni, illetve elég drága), mellé hagymás kenyeret sütöttem. Talán nem csodálkoztok, ha elmondom, hogy ez vígan elvitte a péntek délelőttömet. Kb. 10 főre számítottam, mert Martin boldog-boldogtalant hívogatott, a gulyást is ehhez mérten főztem, egy 8-9 literes fazékba, amit Pjotr adott, nálunk ugyanis a legnagyobb fazék csak
Ma különösebb dolog nem történt, délután kinéztem a Flohmarktra, mert nagyon szeretem a hangulatát. Egy képet készítettem csak, de az szerintem nagyon mókás, régi Porscheból árult egy néni. Hm, egyszer talán itthon is eljutunk ide, és a nyíregyi KGST piacon lecserélődnek a ladák meg a zöldséges mercik és persze Hókuszpók kibékül Törppapával.