Megvolt a PinUp, hála Istennek, jól szerepeltem, tetszett a tanároknak, amit fejtegettem. Érdekes, hogy néha fellelkesülök a teoretikus dolgok irányába, átfut az agyamon, hogy lehet bennük valami, de aztán gyorsan tovatűnik a pillanat eme varázsa és visszatér szkeptikus énem. Nem igazán fekszik nekem ez a dolog, hogy helyszín nélkül szituációkat elemzünk, elmélyedünk bennük, megértjük őket, majd holnap, mikor végre kapunk helyszínt és programot, kezdhetünk mindent elölről, ismerkedni a telekkel, környezettel és végigzongorázni a beépítési lehetőségeket (bár ha nagyon elmélyedtünk az előző hetekben tanulmányozott témánkban, minden bizonnyal sokat profitálhatunk belőle). Száz szónak is egy a vége, letudtam ezt is. Tettem fel nektek pár fényképet, hogy lássátok, hogy is zajlik egy ilyen, mondjuk most rendhagyó módon az asztalok mellett prezentáltunk, az előzőnél táblára kellett pakolni a tablókat és elé a maketteket. Érdekesség az itteni építészoktatásban, hogy konzultáción nem igazán rajzolnak és a tanárok sem rajzokat várnak, hanem maketteket, ez merőben más, mint otthon. Andris mesélte, hogy előző félévben rajzokkal ment konzultálni és a professzor elzavarta, hogy majd jöjjön vissza, ha vannak makettjei. Most pár napig nem leszek, mert holnap utazok nagynénémhez, majd ha visszajöttem, újra írok.

így nézett ki a mai prezentáció

makettjeim az akkurátus falról

Martin prezentálja eddigi munkásságát