Tegnap délelőtt nyitó előadások voltak az egyetemen, minden tanszék bemutatta a tárgyait, délután meg részletesebb tájékoztató volt a tanszékeken. Ez annyira nem izgalmas, talán csak annyiban, hogy nagyjából összeállt, miket fogok tanulni: tervezni a Rajna völgyébe fogok, ehhez van egy szeminárium, ami a vidék hagyományos építészetével foglalkozik, a tervezési feladat még nem ismert, de ehhez kapcsolódik; ezen kívül szeretnék jelentkezni még egy modellezős workshopra, meg építészeti grafikára. Egyelőre ennyi, még kicsit képlékeny a dolog, elvileg jövő héten dől el.

Este imaórán voltam, kicsit izgultam, mert a gyülekezet szeretett volna megismerni, így még korábban  megkértek, hogy meséljek magamról, ki, s mi vagyok, miben hiszek, hogy tértem meg. Délután összeírtam a vázlatomat, magyarul, kikerestem az olyan szavakat, amiket nem ismertem, majd este elmentem. Hála Istennek, nagyon jól sikerült a dolog, pozitív visszajelzéseket kaptam a tartalomról és a nyelvhelyességről is.

Még egy említésre méltó dolog történt éjjel és ma hajnalban. Hogy képben legyetek, a tegnap reggellel kezdem a történetet, mely rávilágít sötét balkáni mivoltomra. Már régóta szerettem volna legalább egy széket, meg függönyt szerezni a szobához, de még nem volt időm nézelődni, illetve nem tartom értelmesnek, hogy 5 hónapra ilyeneket vegyek. Ezért örültem, mikor reggel az egyetemre menet láttam, hogy lomtalanítás van és van egy halom pofás fotel az utcán. Be is szerveztem Martint, hogy ebédidőben segít hazahozni két fotelt, de sajnos elkéstünk, mire visszajöttünk, mindent elvittek a szorgos kukások. Sebaj, délután neki esetem a netnek, hogy hol lesz a közeljövőben lomtalanítás. Az egyik közeli utcába mára volt kiírva, de tegnap este az imaóráról hazajövet láttam, hogy már vannak kint cuccok. Szóltam Timnek, a szomszéd srácnak, hogy van-e kedve körülnézni, kimentünk bicajjal és láttunk egy halom jó dolgot, így elhatároztuk, hogy Tim kocsijával visszamegyünk értük. Lett nekem fotel, szemetes, függöny (ilyen pálcikákból összefűzött izé), néhány mázsa facsavar, fenyőfa táblák. Szereztünk a konyhába egy négy részes sarokülőke garnitúrát, meg egy dohányzó asztalt. Igazából ez az este izgalmas része, mert a logisztikával akadtak gondjaink. A régi, szakadt kétrészes dolgot ki kellett vinni a szomszéd utcába és az „újakat” felhozni. Volt egy kocsink is, de sajnos a Corsa kicsi autó, tetőcsomagtartó nélkül, így csak a fotel fért bele. Elkértük a másik szomszéd kocsiját, az valamivel nagyobb, de az sem volt elég nagy. Így az apróságokat pár fordulóval elhoztuk, a két nagy (2 és 3 személyes) ülőkét meg kézben. Közbe a koli előtt szétvertük a régi kanapét, hogy szállítható legyen és beférjen a Corsába (ja, hajnali kettő után). Először elhoztuk a fotelt, majd a kétszemélyes ülőkét (közbe régi fotel kivisz), ezt viszonylag könnyű volt elhozni, pár pihenővel megvolt, utána a sarokülőke, ez csak félig fért be a kocsiba, így én a lehajtott hátsó ülésen feküdtem, és tartottam, közbe bőszen imádkoztam, hogy ne jöjjön rendőr. A három személyes rész kifogott rajtunk, a táv ¾-ed részén kézbe hoztuk, 50 méterenként pihenve, de már nagyon nem volt erőnk, így a szomszéd utca (ebből nyílik a miénk) felénél megegyeztünk, hogy Tim hozza a kocsit, rátesszük a tetejére, ő lassan megy én meg sétálok mellette és ügyelek, hogy le ne essen (mert tetőcsomagtartó természetesen nincs). Szép látvány lehettünk hajnali négykor… Fél ötre végeztünk a cuccok felhordásával és bepakolásával. Leírva talán nem olyan vicces, mint átélni, mi mindenesetre nagyon jól szórakoztunk. A képek minőségéért elnézést kérek, éjjel ezt tudják a mobilok.

 a régi kanapé szomorú vége

 szállítunk, pihenünk

a végső megoldás

majdnem vége

vége

egész otthonos lett