Péntek óta nem sok minden történt, ez az oka a nagy hallgatásomnak. Szombat este megvolt a közös vacsora (kivételesen azért tettük át péntekről, mert a csapatból páran el akartak menni egy péntek esti buliba), most a lengyelek főztek, egy levest, meg bigost, a bigos a székelykáposztára hasonlít, nagy  különbség nincs köztük. Szombat délután a gyülekezet ifjúsága vendégül látta az 50 év felettieket, nem jött el mindenki, olyan 35 en lehettünk, de jó hangulatba telt a délután. Mindenkinek kellett vinni valami sütit, vagy szendvicset, én vajas pogácsát sütöttem, ez volt a harmadik ilyen irányú próbálkozásom és hala Istennek, nagyon jól sikerült, mindenkinek ízlett és még jól is nézett ki. Ami megmaradt belőle, azt eset elvittem a vacsorára, ott is sikere volt. Vasárnap voltam istentiszteleten, este pedig lomtalanításból beszereztem némi faanyagot a székes tárgyamhoz, meg a makettezéshez.

Kedden volt egy prezentációm a tervezési tárgyból, a rajzok és fotók mellett makett is kellett, így hétfőn nem az volt a kérdés, hogy éjszakázok-e, hanem hogy meddig. Másfél óra alvással sikerült abszolválnom a feladatot, kedden nem voltam éppen csúcsformában, de Andris sem, így megnyugodtam. Az a rossz az itteni éjszakázásba, hogy egyedül vagy, mindenki alszik, nincs kihez átmenni és együtt érezni egymással, nem lehet leugrani a portáshoz egy kis beszélgetésre, forró csokira. Becsüljétek meg nagyon a Bercsényit (Vásárhelyit), minden olyan helyet, ahol többen vagytok együtt és lehet együtt éjszakázni, mert egyedül nem poén.

A biciklim mostanra jutott el oda, hogy újra szét kellene szednem, két napja villamossal járok, mert nem volt időm és lelkierőm nekiállni, majd ma megműtöm. Esztiék sajnos nem tudnak kijönni a hétvégén, a munkahely közbeszólt, így előre láthatólag semmi különöset nem fogok csinálni, szombaton a szokásos Flohmarkt is elmarad, mert május 1. lesz és ez bizony itt is komoly ünnep, minden zárva van és Tim elmondása szerint mindenki biciklizni megy a családdal.