Tegnap estére már nagyon nem bírtam mit kezdeni magammal, izgatott hogy mit tudhat az a szárazélesztő, amit délelőtt vettem a Pennybe. Már korábban kitaláltam, hogy ma sonkás muffint szeretnék sütni, s tegnap beszereztem hozzá mindent (az akkurátus élesztőt is). Hogy végül nem a muffint sütöttem meg tegnap este, annak két oka van. Az egyik realista – tudtam, hogy még este befalnám az egészet, és azt nem akartam; a másik kicsinyes: nem tegnapra döntöttem el a muffin sütést, hanem mára. Miután feldolgoztam magamban e két problémát, arra jutottam, kreativitásomat egy praktikus, megkérdőjelezhetetlen hasznosságú pékáruban élem ki, kenyeret sütök. A hagymás kenyér már amúgy is a begyemben volt, mert amikor otthon kipróbáltam, inkább kalács lett, mint kenyér (tejjel dagasztottam be és nem pirítottam meg előre a hagymát, mert hittem a receptnek). Most nagyon rágyúrtam a dologra, kicsit módosítottam az összetevők arányát, bedagasztottam, majd félre tettem kelni. Egy óra alatt gyönyörűen megkelt, átgyúrtam, majd ment egyből a sütőbe. Vizsgák előtt nem szoktam olyan izgatott lenni, mint a sütés egy órája alatt, 10 percenként nézegettem, hogy hol tart a kenyér. Szép lett, s ma reggelre kiderült, hogy finom is. Reggeli után az asztalon hagytam egy cetlivel, hogy a németek is nyugodtan kóstolják meg. Az egyik srác azt mondta, neki is ízlett. A többiek nem tudom, ettek-e belőle.

A mai nap legfontosabb programja a Flohmarkt (bolhapiac, hetente rendezik) meglátogatása volt. Feltett szándékom volt, hogy amennyiben jó áron találok, veszek magamnak egy biciklit, mert már kezdek beleunni a szakadatlan gyaloglásba. Előtte még beugrottam Andrishoz és elhoztam tőle az utolsó ott maradt cuccomat, egy vasalódeszkát. Lemértem az időt, 44 perc alatt tettem meg a két koli közötti utat, bakancsba és időnként fényképezve. A bakancs és a fényképezés apropója ugyanaz az esemény volt, reggelre 5-8 centi hó esett, ez csak azért furcsa, mert tegnap még ragyogóan sütött a nap. Az itteniek szerint ez normális és áprilisig bármikor előfordulhat. Havasan is nagyon tetszik a város, nincs minden agyonsózva, inkább ellapátolják, a kastélykertben meg egy kis hótoló pörgött már kora reggel (fél 9 körül, a város még teljesen kihalt volt).

E rövidke séta után a kolimba visszaérve kicsit szusszantam, majd elmentem a Flohmarktra, szakadó hóban persze. Elég nagy pangás volt, gondolom az időjárás miatt is. Hála Istennek, azért volt kint egy bicikliárus (többek közt pár öreg bringa is volt nála), a kitől 15€ ért sikerült vennem egy régi, 3 sebességes, agyváltós, lehetetlen méretű gumikkal felszerelt, lapos kerekű bicajt. Komótosan és boldogan hazatoltam, felpumpáltam és kicsit állni hagytam, hogy ha nem ereszt le, akkor jó és megyek egy próbakört. A szobában kicsit sem eresztett le, legalábbis nem észleltem. A próbakör alatt döntött úgy a hátsó kerék, hogy megviccel és csöndesen lelapul. Ennek nem igazán örültem, mert most gyalogolhatok újra és még kereket is kell szerelnem. A koliba visszaérve szétszedtem, a külső kopott, a belső lyukas, foltom nincs, szóval most itt vár sorsára. Alkatrészt csak hétfőn tudok venni hozzá, ennek azért nem örülök túlságosan, mert holnap lesz az első találkozó a többi erasmusossal, meg a tutorokkal, természetesen az egyetemen. Nem baj, majd gyaloglok…