A keresztyénség nem egyszemélyes vallás (szerintem ez a szó nem igazán fedi a lényegét, jobban illene rá az életvitel, életforma kifejezés), egyedül nem lehet végigcsinálni, így nagyon fontosnak tartottam, hogy itt kint is találjak egy gyülekezetet, ahová tartozhatok. Nagynéném kapcsolatait mozgósítva sikerült is egyet találni. Tőlem nem messze, mintegy 10-15 perc gyaloglásra van egy kisebb közösség, 40-50-en lehettünk az összejövetelen. Mivel az alkalom csak 11-kor kezdődött, bőven volt időm kipihenni a szombat testi-lelki fáradalmait, kényelmesen keltem, megreggeliztem, olvasgattam, majd elmentem az istentiszteletre. Nagyon tetszett, amivel találkoztam, az emberek szívélyesek és segítőkészek voltak, az egész szolgálatot értettem és egyet is értettem vele. Nagyon örülök és hálás vagyok Istennek, hogy már az első itteni vasárnapomra elrendezte a gyülekezetváltásomat. (Eközben Péter bátyám egy ismerőse is megfutotta a maga köreit ez ügyben, tőle két címet kaptam, melyből az egyik az, ahová tegnap elmentem.)
Délután sütöttem még két hagymás cipót, törekedtem a hagyományos kenyérformára, ami nagyjából sikerült is, csak sajnos kicsit laposak lettek. Miután megsültek, indultam az első Erasmusos találkozómra. Időben odaértem, csak rossz helyre, mint utólag kiderült, a térképen kicsit elnéztem egy információt; az 50.20 épület helyett az 50-es tömb egy másik épületéhez mentem, ami az Adeneuerring 20 alatt található. Ein wenig Stadtrundfahrt… Végül a kihalt campusban sikerült ráakadnom egy helybelire, aki útbaigazított, így negyed óra késéssel, de odaértem (néha úgy érzem, hogy egyre jobban hasonlítok Szutyokkára). A találkozó jó volt, utána egy közeli vendéglátó-ipari egységben folytattuk az ismerkedést, ahonnan tíz körül hazasétáltam. Este persze jó hideg volt, így sikerült átfagynom, mire hazaértem már nem volt kedvem a gép elé ülni, mentem egyből aludni.
