Vasárnap délelőtt elmentem istentiszteletre a múlt héten felfedezett gyülekezetbe. Megint nagyon jó szolgálat volt, utána odamentem ahhoz az emberhez, akivel múlt héten megismerkedtem, hogy kicsit beszélgessünk. Amennyire tudom, ő vezeti az itteni egyetemista ifit, ahová holnap este el szeretnék menni. Rövid beszélgetés után meghívott magukhoz ebédre. Ezen elégé meglepődtem, ugyanakkor nagyon jól esett, hogy ennyire közvetlenek és ilyen szeretettel viszonyulnak hozzám. Elvittek kocsival, jót ettünk, majd Péterrel még beszélgettem egy nagyot, azután kikísért a közeli villamosmegállóba, ahonnan közvetlen járatom volt haza. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy Krisztusban eltűnnek a nemzeti és felekezeti határok és csak az számít, hogy mindketten ugyan azt az Istent imádjuk és Neki akarunk szolgálni.
