Elnézéseteket kérem, hogy az utóbbi időben viszonylag ritkán jelentkezem, de most, hogy minden hivatalos ügyem rendben van, megy a némettenfolyam, belerázódtam kissé az ittlétbe, kissé elvagyok, mint a tejbetök. A héten eddig nem nagyon történt semmi nagy esemény, az életem folyik a már korábban felvázolt medrében. Délelőtt ha kell, bevásárolok, egyetemre beszaladok, német szavakat tanulok (illetve próbálom erősen rászoktatni magamat erre a gyakorlatra, mert tudom, hogy hasznos és fontos, de a szürkeállomány annyira nem örül a terhelésnek). Hétfőn sikerült véglegesítenem a saját Arbeitsplatzomat, illetve Andrisnak is foglaltam egyet, így a szemeszter során boldogan éjszakázhatunk majd az egyetemen, egy jól felszerelt makettező teremben. Tegnap három említésre méltó dolog történt velem: sütöttem hagymáskenyeret, amíg sült, kitakarítottam a szobámat, valamint este elmentem ifire.

A hagymáskenyér nem lett rossz, de szerintem lehetne sokkal jobb, Eszter húgom múltkor megjegyezte, hogy kissé a dilimmé kezd válni a kenyérsütés, lehet, hogy igaza van, mindenesetre a szemeszter végére szeretnék eljutni a „Tökéletes Kenyér”-hez, mondjuk a kísérletezésben sokat segítene egy konyhai mérleg. Tegnap a szomszédom, Tim is fellelkesült és sütött egy kenyeret, mondjuk ő nem hagymásat, hanem pepperónisat, némi fokhagymával. Nekem ilyen ezsembe se jutott volna, de nagyon finom, enyhén pikáns kis cipó lett a végeredmény. Amúgy péntek óta nem főztem, mert még maradt a babgulyásból, asszem, ma végre elfogy. Nincs semmi problémám vele, szeretem nagyon, csak már kissé unalmas.

A takarítás már nagyon (na jó, közepesen) szükséges volt, iszonyatos, mennyi por jön be az ablakon. Viszont még múlt héten vettem egy spéci portörlő rongyot, ami tényleg mindent vitt, a partvis fejére tekerve gyönyörűen lehetett vele takarítani és nem szállt a por mindenfele, utána már csak fel kellett mosnom.

Az ifi is nagyon jó volt, jó kis csapat van itt is, bár néha nehezen értem őket, mert tudnak ám rendesen hadarni. Másik probléma a szókincs, mert megérteni még csak-csak megértem, de teológiai kérdésekben németül nyilatkozni, nem mindig könnyű, de próbálkozom. Április végére szervez az ifi egy teadélutánt az 50 év feletti gyülekezeti tagoknak, felkértek, hogy énekeljek valami magyar éneket, de mondtam, hogy nem tudok énekelni, és egyéb zenei képességeimmel is komoly problémák vannak. Erre kérték, hogy készítsek valami tipikus magyar ételt, örök bonuszként bedobtam, hogy „Gulaschsuppe?”, de mint kiderült, ők valami édességre gondoltak, mondtam, hogy a magyar konyhában olyan nincs, csak csípős dolgok, ám végül elvállaltam, sütök valami édeset (szerintem vajas pogácsa lesz a vége, azzal már úgy is régóta szemezgetek). Ha tudtok valami jó édességreceptet (esetleg a tuti vajaspogácsa ősi, generációkon át féltve őrzött családi titkát), küldjétek el emailbe, vagy kommenteljétek ide.