erasmus karlsruhe

Egy kis időre elállt az eső, de azért sikerült rendesen megmosni a bicajt a nap végére. Mire beértem a nyelvtanfolyamra, már egészen tiszta volt. De megérte azzal menni, mert mire kisétálok a villamosmegállóba, ugyanúgy elázok, mint a bringán (esernyőm persze nincs). A nyelvtanfolyam végeztével elmentünk az aldiba vásárolni, majd irány a HaDiKo, Martin kolija.  Bedagasztottam, amíg kelt, megfőztem a bolonyai ragut, lassan érkeztek a többiek is, és mindenki beállt segíteni a feltétek előkészítésében. A tészta valamiért nem kelt meg rendesen, 1 kg lisztből csak 4 tepsi pizza lett, ezért bedagasztottam még fél kilót, de nem jöttek annyian, mint vártuk, így két és fél tepsi pizza maradt, sebaj, szétosztottuk egymás közt, ma ezt ebédeltem. Az este egyébként nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát, éjfél után oszlott szét a csapat. Hazatekertem én is, de útközben kilazult a reggel meghúzott stift, így a bal pedálom lötyögött, ezért igyekeztem csak jobb lábbal tekerni, nehogy leessen (ne próbáljátok ki, nem túl jó móka). Hála Istenek, épségben hazaértem és a bicaj is egyben maradt. A hosszú nap végén hullafáradtan estem bele az ágyamba.

 Reggel szomorúan tapasztaltam, hogy esik az eső. Normál esetben ez nem igazán zavar, örülök, ha esik, mert a termőföldnek szüksége van rá, meg tavasz van, ez a dolga. Ma délelőttre azonban flohmartkot terveztünk Pjotrral, 10-re jött hozzám és nem sok jóval kecsegtetett a 9-kor szakadó eső. Jött egy gondolat, hogy annyi mindenért szoktam imádkozni, mi lenne, ha imádkoznék, hogy legyen jó idő a piacoláshoz. Megtettem, de nem igazán tudtam hinni benne, ez pedig zavart, mert az eszem igenis tudja, hogy Istennek az időjárás felett is van hatalma, imámban elmondtam ezt is Neki, hogy szeretném hinni, de nem megy. Képzeljétek, pár perc múlva átlyukad a sűrű felhőzet és egy helyen besütött rajta a nap. Talán felesleges mondanom, de mire Pjotr ideért, teljesen elállt az eső és ragyogó napsütésben mentünk a flohmarktra és csak akkor kezdett újra esni, mikor indultunk haza.

A flohmarkt, mint mindig, most is nagyon tetszett. Vettem 4 ceruza elemet, hogy végre működjön a vekkerem, meg egy serpenyőkhöz való műanyag kanalat, mert amíg nem volt krumplinyomóm, egy olyannal törtem a krumpilt egészen addig, míg egy szép napon szegény eszköz eme tevékenységem hősi halottjává vált. Már rég óta kerestem hasonlót, mert zavart, hogy tönkretettem valamit, most végre kipipálva. Egyébként azért mentünk a piacra, hogy Pjotr vegyen magának egy kerékpárt. Jó pár kört megtettünk, mire meglett az igazi, közbe találkoztunk több erasmussal, akik szintén hasonló céllal jöttek ki. Persze azért én is nyitott szemmel járok, így sikerült 2€-ért szert tennem egy katonai bőröndre (kekizöld, vasból van és nehéz = KELL), meg a túra végén vettem két biciklikulcsot, hogy ne kelljen folyton másoktól kölcsönkérnem. Ezekkel sikerült megszerelni a pedált, így újra teljes értékű a kerékpárom, aminek örülök, mert ma este szintén a HaDiKo-ban nutella parti lesz, mert David, az egyik olasz srác úgy ítélte meg, hogy túl sok nutellája van és meghívott minket magához.

Pjotr az új szerzeményével, a zöld táska az enyém.