erasmus karlsruhe

Tim vett egy digitális tükörreflexes fényképezőgépet, meg egy fix objektívet, amivel ne tud zoomolni, de ez volt a legolcsóbb, amivel már próbálgathatja a készüléket. Hát próbálgatta is, íme egy kis ízelítő belőle.

Avagy hogy nem vettünk kettes golfot Lacinak.

Az egész kedden este kezdődött, mikor msn-en ráírtam Lacira, hogy mi van vele. A kötelező udvariassági köröket lefutva egyszer csak megemlítette, hogy talált egy II-es golfot a mobilén, ami elég jó árba van és nagyon tetszik neki. Nekem persze nem kellett kétszer mondani, azonnal kértem a linket, hadd lássam én is. Szerintem is pöpec kis autó, teljesen mellékes körülmény, hogy Köln mellett van, úgyhogy felajánlottam Lacinak, jöjjön el és nézzük meg együtt, elmegyek vele megvenni, de előtte írja össze a kérdéseit, mit tudakoljak meg a tulajtól. Ebben maradtunk, majd mentem aludni, másnap suli volt. Magam sem hittem volna, hogy ezek után ennyire felgyorsulnak a dolgok, de a suliba nem hagyott nyugodni a gondolat, nekiálltam tervezgetni. Tegnap, mivel elég kevesen voltunk órán, mindnyájan együtt konzultáltunk, azaz mindenkinek végig kellett hallgatnia a többieket. Ez jó alaklom volt arra, hogy végiggondoljam az autónézés lehetséges variációit, végül ara jutottam, hogy a legcélszerűbb autót bérelni és azzal menni Kölnbe, vagy megkérdem Timet, nem-e jönne el velünk, egyrészt mert német és ismeri az itteni viszonyokat, másrészt van kocsija. Természetesen megkérdeztem Andrist is, lenne-e kedve eljönni, hát persze. Így tegnap délutánra össze is állt a csapat, már csak Lacival kellett egyeztetnem, mit kérdezzek a tulajtól. Persze nagyon meglepődött, mikro hazaérve ráírtam msn-en, hogy akkor megy a dolog, mikor jön Karlsruheba, nem hitte, hogy ennyire beindulnak a dolgok, de innen már nincs visszaút, hívja fel az édesanyját, győzze meg a projektől, addig én beszélek Timmel, meg a tulajjal. Ez szép és jó is volt, sajna azonban mikor felmentem a mobiléra a tulaj adataiért, az autó már nem volt meg, elvitték. Sebaj, megpróbáltuk.

a kép illusztráció

Te jó ég, megint eltelt egy hét! Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi időben ritkábban írok. Egyszerűen azért, mert beindult az egyetem, heti 3 nap bejárok, nem olyan vészes, de azért lefáraszt, másrészről nem túl sok izgalmas dolog történt velem, megy a napi rutin és ennyi. A mi mégis történt a múltkori poszt óta, azt most megírom. Legfontosabb változás talán, hogy működik a biciklim, ebből kifolyólag nagy örömmel használom, kiélvezem a működő pedál nyújtotta előnyöket. Szombaton délelőtt voltam Flohmarkton, vettem némi zöldséget, mert olcsóbb, mint a boltokban, bár a paradicsom nem volt teljesen hibátlan, de a hibásakat hamarabb elhasználtam. Este megvolt a közös vacsora, most Andrisnál voltunk, paprikás krumplit főzött, finom lett. Én a desszertről gondoskodtam, egy neten talált recept alapján túrós táskát sütöttem, arra sem volt panasz.

Vasárnap voltam gyülekezetben, majd délután elmentem az állatkerthez. Elvileg itt találkoztunk volna a többiekkel, de csak Martin jött el, sebaj ketten mentünk be. Ami tök fura volt az otthonihoz (Budapest) képest, hogy ez egy állatkert és egy park keresztezése. Óriási terület, csónakázótóval, rengeteg paddal, virágokkal, gyerekjátékokkal, fagyizókkal és cukrászdákkal, van a területén egy színpad nézőtérrel, mellesleg persze vannak állatok is. Újfent megállapítottam, hogy az állatok büdösek, de ettől eltekintve jó kis délután volt, dámáztunk a parkban (nagy sakk is volt, de ahhoz még butább vagyok, mint a dámához), megnéztük a fóka etetést, igazából szerintem láttuk, amit érdemes. A park rész nagyon hangulatos, ha nem kellene belépőt fizetni, szívesen kijárogatnék.

trombi és a flamingók

a rodeó hősei (nem bírtuk ki, hogy ne másszunk fel rá)

park és csónakázótó (bár a csónakok kötött pályán mozognak)

játszom, majd egy közös fotó egy másik magyarral

végül két dolog, amiért bántam, hogy felnőtt vagyok

Még pénteken találtam a neten egy állásajánlatot, egy pékségbe keresnek kisegítőt, jelentkezni írásban. Vasárnap nekiálltam megírni a jelentkezést, még bátyám írt pár sort, ezt mutattam meg az egyik németnek, aki írt egy sokkal jobbat, meg átnézte az önéletrajzomat is, végül azt is újraírtam, az övé alapján, tök rendes volt tőle, hogy ennyit segített. Aztán még egyszer átnézte az egészet, kinyomtatta nekem, így estére megvolt az összes papír. Hétfőn reggel feladtam a postán, azóta sajnos még nem kaptam visszajelzést, de reménykedve várom, hogy hátha megjön péntekig. Nagyon tetszik az állás, úgy érzem, nekem való lenne. Hétfő este sütöttem megint pizzás táskát (így a héten volt mit magammal vinnem a suliba), egy kiló lisztből 18 darab lett, ma ettem meg az utolsókat.

bedagaszt, kelni hagy, tölteléket főz, elővesz, kinyújt

tányér mellett körbevág, megtölt, félbehajt, tepsibe rak

megsüt és gyönyörködik művében

Apropó, suli: itt kicsit másképp megy a tervezés, mint otthon (nem minden tanszéken, de jópárnál), a tervezéshez még semmi helyszínt meg konkrét témát nem kaptunk, hanem elvontabb témák (nekem a szimbiózis jutott) alapján vizsgáltuk a Rajna völgyét, ahol voltunk, majd ezeket kellett absztrahálni és általánosságba mondani valami okosat. Ehhez segítségül az elmúlt két kedden a tárgyhoz kapott (csak itt, csak most, csak nekünk összeállított), a különböző témákhoz illő szépirodalmi és építészetteóriai írásokból gondosan válogatott szöveggyűjteményt beszéltük át, persze németül. Számomra a legértékesebb rész a szimbiózis kapcsán berakott Rajna völgyi krumplileves receptje volt, azt legalább értettem (na jó, csak gonoszkodom, de aki ismer, tudja, mennyire nem áll közel hozzám az ilyen teoretizálás). Hála Istennek, végül csak sikerült valamit elvonatkoztatnom és használható dolgot szülni, amit jövő héten prezentálhatok a tanároknak. Nem mondom, hogy ez a módszer rosszabb, mint az otthoni, de nekem nagyon furcsa, viszont Andrisnak pl. szerintem tetszik. Hiába, nem vagyunk egyformák. Na, megint sikerült egész sokat írnom a semmiről, tök vicces, hogy így leírva mennyi soknak tűnik, átélni pedig csak annyi, hogy gördül tovább a taposómalom. Na, nem filozofálok tovább, mára végeztem.

Vége. Győztem! Hosszas, keserves küzdelem árán, de végül működik a bicikli. Pénteken volt az utolsó javítási kísérletem, két óriási alátétet tettem fel a tengelyre a pedál mögé, hogy hátha meggátolják a lötyögést. Valamennyit segítettek, de igazából nem szűnt meg a probléma csak ideiglenesen használhatóvá vált a bicaj. Hétfőn újra szétszedtem, jobban beütöttem a stiftet, de nem sokat jelentett neki. Mára betelt a pohár, meguntam, hogy csak jobb lábbal tudok tekerni, mert a bal pedál gyakorlatilag képtelen terhelést felvenni, elfordul a tengelyen. Délután lementem az egyetem vasműhelyébe (igen, az építész karnak ilyen is van), megkérdeztem a műhely vezetőjét, hogy ugyan nem tudná-e felhegeszteni a pedált a tengelyre? De, fel tudná. Így örömmel jelentem be nektek, hogy működik a kerékpár, bontsunk pezsgőt a pedálkar és a tengely megbonthatatlan barátságának ünnepére!

a sokadik kísérlet                                                                                           és az esküvői fotó

Más. Szabadidőmben sütögetek bőszen, kipróbálok új recepteket, így sütöttem vasárnap délután pizzás táskát, a váratlanul betoppanó lengyelek nagy örömére, illetve tegnap túrós pogácsát az esti ifire. Mielőtt kelt tészta mániával vádolnátok, elárulom, hogy a pogihoz nem kellett élesztő, ahhoz képest jó lett.

pizzás táska, megtöltve minden földi jóval

Péntek óta nem sok minden történt, ez az oka a nagy hallgatásomnak. Szombat este megvolt a közös vacsora (kivételesen azért tettük át péntekről, mert a csapatból páran el akartak menni egy péntek esti buliba), most a lengyelek főztek, egy levest, meg bigost, a bigos a székelykáposztára hasonlít, nagy  különbség nincs köztük. Szombat délután a gyülekezet ifjúsága vendégül látta az 50 év felettieket, nem jött el mindenki, olyan 35 en lehettünk, de jó hangulatba telt a délután. Mindenkinek kellett vinni valami sütit, vagy szendvicset, én vajas pogácsát sütöttem, ez volt a harmadik ilyen irányú próbálkozásom és hala Istennek, nagyon jól sikerült, mindenkinek ízlett és még jól is nézett ki. Ami megmaradt belőle, azt eset elvittem a vacsorára, ott is sikere volt. Vasárnap voltam istentiszteleten, este pedig lomtalanításból beszereztem némi faanyagot a székes tárgyamhoz, meg a makettezéshez.

Kedden volt egy prezentációm a tervezési tárgyból, a rajzok és fotók mellett makett is kellett, így hétfőn nem az volt a kérdés, hogy éjszakázok-e, hanem hogy meddig. Másfél óra alvással sikerült abszolválnom a feladatot, kedden nem voltam éppen csúcsformában, de Andris sem, így megnyugodtam. Az a rossz az itteni éjszakázásba, hogy egyedül vagy, mindenki alszik, nincs kihez átmenni és együtt érezni egymással, nem lehet leugrani a portáshoz egy kis beszélgetésre, forró csokira. Becsüljétek meg nagyon a Bercsényit (Vásárhelyit), minden olyan helyet, ahol többen vagytok együtt és lehet együtt éjszakázni, mert egyedül nem poén.

A biciklim mostanra jutott el oda, hogy újra szét kellene szednem, két napja villamossal járok, mert nem volt időm és lelkierőm nekiállni, majd ma megműtöm. Esztiék sajnos nem tudnak kijönni a hétvégén, a munkahely közbeszólt, így előre láthatólag semmi különöset nem fogok csinálni, szombaton a szokásos Flohmarkt is elmarad, mert május 1. lesz és ez bizony itt is komoly ünnep, minden zárva van és Tim elmondása szerint mindenki biciklizni megy a családdal.

Hétfőn indult egy három napos kirándulás a Rajna völgyébe, pontosabban a Mittelrheintalba (középső Rajnavölgy). Bingenből hajókáztunk Oberweselig, ahol a szállásunk volt. Bingen Karlsruhetól kb 150 km-re van északra, ide saját erőből kellett 12 előtt eljutnunk (12 kor indult a hajó), hála Istennek, befértem egy autóba, így viszonylag kényelmesen és gyorsan, valamint nem mellékesen a vonattól jóval olcsóbban jutottam el a célállomáshoz. A hajóút nagyon szép és közepesen szeles volt, volt a hajón egy magyar csoport is, földieimmel sodort össze a sors szele, egy nyíregyi házaspárral beszélgettem. Tök jó volt magyarokkal találkozni, mindig örülök, ha hazámfiaival futok össze a nagy messziben. 

Hétfőn egész nap Oberweselben mászkáltunk, egy ferences (később minorita) kolostor romjait néztük meg, ami valamikor az 1800-as évek elején leégett és utána a szegény emberek a megmaradt falakhoz hozzáépítették a házaikat. Az egész Rajna völgyre jellemző ez az építési mód, a régi városfalak, tornyok, romok többnyire be lettek építve, nagyon érdekes hangulatú városszövetek jöttek így létre. Megnéztünk még két templomot, egy lakott lakótornyot, szóval jó sokat mászkáltunk és elég sok csigalépcsőt másztunk meg. Este egy helyi étteremben vacsoráztunk, elég drága volt a kaja, majd újabb gyalogtúra következett egy hegytetőn lévő várba, ahol a szállásunk volt.

én ezt a házat kaptam feladatnak

Másnap reggeli után ismét útrekeltünk. Gyalogtúra volt a közeli kompig, rövidítés képen lemásztunk egy meredek szőlőhegyen, utána a főút mellett kiépített gyalogos és bicikli úton eljutottunk a kompig, ami átvitt minket a túlpartra Kaubba, innen rögtön áthajóztunk a Rajna közepén lévő szigetecskére, melyen egy régi vámház (inkább vámerőd) áll. Ennek megtekintése után hajóval visszamentünk Kaubba és itt folytattuk a városnézést. Itt a legérdekesebb dolog a régi városfal volt, melyet teljesen beépítettek, a fal tetején most egy utcácska fut, egyik felén a házak bejárata, a part felé eső oldalán pedig teraszok, a közút így szépen kettévágja a magánterületet, ám nem ok nélkül, mert árvíz idején csak ez az utca járható, a házak földszintjét elönti a Rajna. Még itt is másztunk némi hegyet, majd rövidke pihenő után futottunk a hajóhoz, amit átvitt bennünket Bacharachba, itt is a várost néztük meg, illetve felmentünk a városka fölötti hegyen magasodó várba, de itt legalább pihentünk kicsit. A vár után visszamentünk a faluba, megnéztünk egy kápolna romot, majd egy helyi étteremben vacsoráztunk. Vacsora után a tanárunk kocsival elvitte a két autóval rendelkező diákot Bingenbe, így este autóval tértünk vissza a szállásra, ahol megkaptuk a szerdai feladatot. Csapatban kellett kiadott házakat lerajzolni, fotózni, megérteni a működésüket, a környezettel való kapcsolatukat (ilyen sűrű, átláthatatlan szövetnél ez bizony nem mindig egyszerű). Miután  az én csoportiomnak csak Oberweselbe voltak házai, így a városban maradtunk, a többiek autóval rohangásztak a környéken. A felmérés végeztével gyalog és komppal átmentem Kaubba, ahol a mi kocsink volt, itt még vártam kicsit, hogy a többiek is befejezzék a saját házaikat. A nap végén még elkocsikáztunk a Loreleihoz, ha már erre járunk, nem szabad kihagyni, majd szépen hazajöttünk. Útközben civil rendőrök kitereltek a sztrádáról és igazoltattak, de mint kiderült, csak rutinellenőrzés volt. Ennyi az elmúlt hét fontos eseményeinek története. Tegnap csak annyi történt, hogy kitakarítottam a szobát, ma meg a csoporttal átbeszéltük a tennivalókat, hogy mit kell kedden beadni. Utána elmentem modellboltba és vettem sörkartont a makettezéshez, igaz a sörkarton mellé akciósan kaptam egy infarktust is, amikor megláttam, mennyibe kerül, ugyanis német atyámfiai nem szégyelnek 2,92 uniós  váltópénzt kérni egy ív 2mm-es szürke sörkartonért. A többi papíráru árát inkább ki sem írom.

Végezetül itt láthattok még pár fényképet.

az akkurátus szőlőhegy

a vámház

házak az egykori városfalon

a furcsa vidék egy másik arca

munkában

Lorelei

Pénteken voltam Flohmarkton, vettem egy halom régi szerszámot, örültem nekik, mint majom a farkának. A nagy szerszámvásárlás oka az volt, hogy reggel nekiálltam biciklit szerelni, a házmester beengedett a régi bicajok raktárába, hogy bányásszak magamnak egy használható tengelyt a régi helyett, ami elég csúnyán szét van kopva. Nagy hévvel álltam neki a feladatnak, de sajnos nem volt olyan szerszámom, amivel befejezhettem volna a munkát, a házmester meg már elment, nem tudtam kérni tőle, így sajnos nem sikerült a műtét. Utána a szobában egy tízcentest feláldozva kiékeltem a pedált a tengelyen, a stift helyére betettem egy kisebb csavart, masszívan állt a szerkezet, nagyon elégedett voltam magammal. Egészen addig, amíg el nem mentem kipróbálni… ugyanis az első körnél megadta magát a kis csavar, a pedál pedig táncolt körbe a tengelyen.  Azért a lógó pedállal is sikerült eljutni az egyetemig, meg vissza, az egyetemtől a Flohmarktra gyalog mentem, nem mertem bicajjal megkockáztatni. Délután a koliba visszaérve a megnyomorított egycentessel és az eredeti stifttel sikerült valamennyire megreparálnom a pedált, de még most is lötyög kicsit (majd egyszer ha nagyon felidegesít, újra szétszedem, de nem sok reményt fűzök hozzá, ki kéne cserélni a tengelyt egy újra).

az akkurátus egycentes begyógyítva                                  végeredmény a kis csavarral

Este megint volt közös vacsoránk, úgy tűnik, végleg kialakult az a 7-8 fős társaság, akikkel hetente összejárunk főzni. Most a két olasz srác (David és Andrea) főzött, természetesen tésztát, paradicsomos szósszal, volt mellé tonhallal töltött padlizsántekercs meg rakott padlizsán (nem tudom, így hívják-e, padlizsánok mozzarellával és paradicsommal tepsibe rétegezve és megsütve). Nagyon finom volt az étel, még attól is el tudtam tekinteni, hogy nem volt benne hús. Most pénteken a lengyeleken a sor, ők tuti valami húsosat csinálnak.

az olasz meló

A pénteki Flohmarkt nem tartott vissza attól, hogy szombaton ismét kimenjek, Tim is jött velem. Gyönyörű időnk volt, elég nagy volt a piac is, szóval nagyon élveztem. Ismét konkrét cél nélkül mentem, de azért sikerült egy méretes plüss Homert újítani (1€, vadiúj, még a címkék is rajta vannak, nem hagyhattam ott). Más fontos dolog nem történt szombaton. Vasárnap reggel elmentem istentiszteletre, a szolgálatból sajnos nem sokat értettem, mert az igehirdető egy dialektust beszélt. Istentisztelet után közös ebéd volt, asztalokat hoztak be és megterítettek a gyülekezeti teremben, amiben tudtam, segítettem. Akikre ki volt osztva, otthon főztek, itt csak melegíteni kellett, chili konkane volt a menü kenyérrel és rizzsel, meg egy halom salátával, elég finom volt, megkóstoltam a „feurig scharf” (tüzes) verziót, de nem volt túl erős, kicsit gyengébb volt, mint ahogy én fűszerezek, persze a németeknek már ez is erős, messze nem esznek olyan fűszeresen, mint a puszta bősz fiai. Magam részéről nagyon örültem az ebédnek, egyrészt mert nem kellett főznöm, másrészt jó volt látni, hogy a gyülekezet ennyire összetartó és istentiszteleten kívül is foglalkoznak egymással.

voltunk egy páran                                                                       bal sarokba a chili

Lengyel barátaimat, többi honfitársukhoz hasonlóan mélyen megérintette a Szmolenszkben történt katasztrófa. Örömmel tapasztaltam, hogy a közmondáshoz méltó módon, nemzeti szinten fejeztük ki együttérzésünket.

Laci már korábban elküldte a képeket, de csak most jutottam oda, hogy feltöltsem őket. Nem kronológiai sorrenben vannak, de a lényeg azért lejön. Nagyon jól éreztük magunkat, tök jó volt végre magyarul beszélni valakivel (Andris akkor még Berlinben volt, mostmár többet talélkozunk, együtt vagyunktervezésen, így a hőnáhított magyar kommunikáció is megvalósul). A közös sütések és a bicajtúra fergetegesen jól sikerültek, azt hiszem, mindkettőnknek meredandó élmény volt ez a pár nap. Ha ti is szeretnétek jókat enni és bicajozni, gyertek és látogassatok meg!

bicikliztünk

láttunk szép házakat és érdekes dolgokat

sütöttünk és ettünk

Nyitott szemmel járva a városban óhatatlanul találkozunk érdekes dolgokkal. Én is láttam már jó párat, most megosztom veletek, amiket sikerült megörökítenem.

egy aranyos kis célszerszám a park fáinak karbantartásához

Téged is zavar, hogy folyton keresni kell a kulcsot a biciklizárhoz? Én megoldottam a problémát.

végül ez az izé, ami annyira bámulatos, hogy nagyon kéne